Scheuermann-kór 1. |
Fiatalok megelőzhető problémája A Scheuermann-kór a gerincoszlop betegsége. A csigolyatest fejlődési zavarának következtében a csigolyák ék alakúvá deformálódnak. Többnyire a háti szakasz érintett. Tipikus tünete a domború hát, a gerinc mozgásainak beszűkülése. Ritkábban alakul ki a háti-ágyéki átmenetnél vagy a felső ágyéki szakaszon. A fejlődési zavarnak számos oka lehet, amelyek kölcsönösen befolyásolják és felerősítik egymást. Megkülönböztetünk belső tényezőket, mint például a genetikai faktorokat és hormonális változásokat, valamint külső tényezőket, mint például a gerinc helytelen terhelését. A károsodások, panaszok, különösen a fájdalmak az előrehaladott stádiumra jellemzőek. Alaposabb a gyanú, ha domború hát alakult ki a gyermeknél, és ezt testtartásával nem tudja korrigálni. A pontos diagnózist orvosi vizsgálat alapján lehet kimondani, amelyet röntgen lelet támaszt alá. Kezelése a gyógytorna, azt kiegészítheti a fűző és csak nagyon ritka esetekben a műtét. A betegség prognózisa összességében jó. Előfordulás 10 és 16 éves kor között kezdődik, fiúknál és lányoknál megközelítőleg azonos arányban fordul elő. Gyakoribb a magas növésű fiataloknál. 17-18 éves korra zárul le a betegség, de a szövődményei, a korai „csigolyakopás", porckorong problémák, fájdalmak az egész élettartamra kihatnak. Okok Nem egy konkrét oka van, hanem számos külső és belső tényező, valamint ezek kölcsönhatásai alapján alakul ki a betegség.
Belső (endogén) faktorok:
Külső (exogén) faktorok:
A domború hát oka:
Tünetek, kórlefolyás A kezdeti stádiumban nagyon ritka a fájdalom, a betegség többnyire észrevétlenül kezdődik, akár már 8 éves kor körül is, viszont, minél korábban kezdődik, annál rosszabb a prognózis. A szülőknek a gyermek gyors fáradékonysága és hanyag testtartása tűnik fel. Az érintett csigolyák nyomásra, ütögetésre érzékenyek. Fokozatosan kialakul a gerinc mozgásainak beszűkülése, például a beteg nem tudja „kihúzni" magát, a hát domború marad. A második, aktív vagy florid stádium, 12 és 18 éves kor között zajlik le, ekkor már sokkal gyakoribbak a fájdalmak, de a vezető tünet mégis inkább a háti gerincszakasz fokozott görbülete, a domború hát. Ezt ellensúlyozza a fokozott ágyéki és nyaki homorulat. Leginkább oldalnézetből feltűnő a kóros gerincgörbület. A vállak előreesnek, a medence előrebillen, és a csípőhajlítóizmok megrövidülnek. Sok szülő ezt az állapotot a gyors növekedés ártalmatlan következményének tartja. Az esetek mintegy felénél léphet fel hátfájdalom, jellemző a fáradékonyság a huzamos ülés, állás vagy járást követően. A panaszok pihenésre megszűnnek. Tovább csökken a gerinc mozgékonysága, a felsőtest fordítása is korlátozott. Ha az ágyéki szakaszon jelentkezik a betegség, akkor a normális ágyéki homorulat csökken, és kialakul a lapos hát. Ebben az esetben gyakoribb a fájdalom, elsősorban ezért fordul orvoshoz a beteg, míg a hátcsigolyákat érintő formánál a deformitás miatt. Ha ez az időszak jelentősebb panaszok nélkül zajlik le, akkor a betegség kimenetele jó, és a szövődmények enyhék, illetve csak jóval később lépnek fel. Ilyenkor nem szükséges a fokozott gerinckímélő életmód, de javasolt a rendszeres testmozgás. Az utolsó stádium végigkíséri az egész életet. Ekkor gyakoribbak a fájdalmak, mint az előző két stádiumban. A problémák egy része, a deformált gerinc miatt lép fel, a helytelen terhelés, a kopásos elváltozások talaján. A fájdalmak oka a megváltozott statikai viszonyok által a gerinc, az ízületek, izmok, szalagok túlterhelése. Ezek az elváltozások gyakran már a harmadik évtizedben súlyos lumbágóhoz vezetnek, ami miatt a beteg egyre inkább keresőképtelenné válik. (Folytatjuk.) Berényi Grilla Folytatás: Scheuermann-kór 2.
Kapcsolódó cikk: Gerinc-stabilizálás |