Érdemes külön is foglalkozni ezzel a témával, és megkérdezni a már szült nőket, hogy milyennek érezték a szülési fájdalmakat, hogyan élték meg őket.

A méh nemcsak egy jó meleg kuckó a magzat számára, hanem, egy vastagfalú, erős izom. Az ő munkája a baba kitolása a szülésnél.

„A 20. héttől már érezhetők méhösszehúzódások"- mondja Judith Kulesza, wuppertáli bába- „az érzékenyebb nők már a várandósság közepétől érzékelik a méh munkáját, mások valamivel később, de előfordul az is, hogy nem érezhető ez a méhtevékenység."

Ezekkel a z izomösszehúzódásokkal készül, „edz" a méh a szülésre. A szaknyelvben Brexton-Hicks kontrakcióként ismert méhkeményedések fél-egy percig tartanak és nem fájdalmasak.

A jósló méhösszehúzódás egészen különböző módokon tud kifejezésre jutni:"Nálam ezek csak jöttek és mentek, a has hirtelen megkeményedett, de nem volt fájdalmas, nem annak éltem meg.", meséli Szonja (40) két gyermek édesanyja. Más nőknél enyhe hashúzódás érezhető, amelyek a derékba is kisugározódik. Ugyanakkor sokan észere sem veszik.

Az érezhető méhösszehúzódások elméletileg nem haladhatják meg a napi ötszöri alkalmat. Ha ennél gyakoribb a megjelenésük, érdemes az orvossal is megbeszélni a helyzetet. A biztonság kedvéért az orvos megvizsgálhatja a méhszájat, hogy tartja -e magát a méh tevékenységgel szemben, vagy elkezd megrövidülni. A jósló fájások ugyanis abban különböznek a tágulási szakasz fájásaitól, hogy nincsennek hatással a méhnyakra.

Ha gyakori az előfordulásuk, akkor magnézium szedésével lehet segíteni a méhizomzat ellazulását.

A jósló fájdalmak a várandósság előrehaladtával egyre szaporodnak. 

A veszélyes méhösszehúzódások 

Amennyiben a várandósság alatt túl gyakran és túl erőteljesen húzódik össze a méh, akkor fenn áll a veszélye egy idő előtti méhnyakrövidülésnek. A méhnyak hossza kb. 3-5 cm. Az erős és hosszantartó haskeményedéseket érdemes komolyan venni, hiszen akár koraszüléshez is vezethetnek. Ilyen veszély esetén az orvos elrendelheti, hogy táppénzre menjen az anya, és ne terhelje magát a munkával. Különösen fontos a kímélő életmód, vagy bizonyos esetekben az ágynyugalom. Ritkán előfordulhat, hogy kórházi felvételt ír elő az orvos.

A korai erőteljes méhösszehúzódások gyakran a túlterheltség tünetei, éppen ezért, mint vészjelzéseket figyelembe kell venni: „Stop! Eddig és ne tovább!". Nemcsak a munkahelyi terheket szükséges ilyenkor csökkenteni, hanem a háztartásit is, a nagyobb gyermek emelgetése, hordozása is tabu. A legjobb iyenkor segítséget kérni nagyszülőktől avagy barátoktól. Ha az anya következetesen kíméli magát, akkor az idő előtti méhkontrakciók megszűnnek és helyreáll az állapot. 

A has leereszkedése és a méhtevékenység: a visszaszámlálás elkezdődik

A 35. héttől már lehetnek vajúdó fájdalmak. A magzat leereszkedik és beáll a mededence bemeneti nyílásába.. Ez a startpozíció szemmel látható, hiszen a has is lejjebb száll és az anya újra levegőhöz jut. Tipikus erre az időszakra, hogy a hólyagra nagyobb nyomás terhelődik. „Ez a leereszkedő  szakasz a szülés előtt 2-4 héttel van." Mondja Kulesza. Sok nőnél  nem is érzékelhetők a változások, illetve nem lehet őket megkülönböztetni a korábbi haskeményedésektől. A 36. héttől a külső tényezők is kiválthatják a méhösszehúzódást, ilyen pl. a lépcsőzés, de akár a szex is. Ezek azonban normális reakciók. „A has leereszkedése teljesen fájdalmatlan, szinte észrevehetetlen volt számomra."-  meséli Szonja. Anja (38) hasonlóan élte meg a folyamatot a korábbi 2 várandóssága során. „Mindig csak néhány héttel a szülés előtt figyeltem meg, hogy kemény a hasam, de ezt egyáltalán nem jóslófájásnak gondoltam. Azokat fájdalmasabbnak képzeltem el.  "  Ugyanakkor vannak, akik erős húzást éreznek ebben az időszakban a hasukban, medencéjükben: „Nálam erőteljes húzó fájdalom volt érezhető a kismedencémen belül, miközben a hasam hol megkeményedett, hol ellazúlt. " közölte Jaenette (37), aki három gyermekes anya.

Attól függetlenül, hogy mennyire érzékelhető a has leereszkedése, az biztos, hogy a méh összehúzódások száma egyre csak gyarapodik a szülés időpontja felé. Ezekben az esetekben jól alkalmazhatók a lazító légzéstechnikák, amelyeket szülésfelkészítőn sajátíthatók el leginkább. Cél a fájdalom átlélegzése, hogy a has- és a medence izmai minél jobban ellazúljanak, ez fájdalomcsillapítólag hat.

Tágulási szakasz: a baba startra kész!

Amikor a baba személyesen is szeretne szétnézni a külvilágban, elkezdődnek a tágulási fájások, amelyek valódi szülési fájdalmak.. Ezek hatására fokozatosan megrövidül a méhnyak, nyílik  és eltűnik a méhszáj. Egy ilyen méhösszehúzódás fél-, egy-, másfél percig tart.

A terminushoz közeledve nehéz megítélni, hogy jósló fájásokról vagy már valódi vajúdásról van e szó.

Ennek eldöntésében segítenek az alábbi útmutatók:

•  a valódi vajúdó fájdalmak rendszeresek: kezdetben kb. 20-25 percenként, majd egyre gyakrabban jelentkeznek.  A baba lassanként készülődik az útra.
• Ha a fájások még rendszertelenek, de másként, másmilyennek érződnek, mint korábban, akkor egy meleg kádfürdő segíthet eldönteni, hogy valóban megindult e a szülés: a fürdő hatására a jóslófájások megszűnnek, a vajúdás ezzel szemben erősödik.
• Akár enyhe vérzés is felléphet, (barnás vagy pirosas színű), ez szintén azt jelzi, hogy a szülés immár elkezdődőtt. A bábák erre azt mondják, hogy jelez a baba.
• Ha a magzatvíz elfolyik, vagy folyamatosan csorog,- fájásokkal vahy fájások nélkül,- akkor már jó, ha összepakoltan az ajtóban vár a kórházi csomag.

Mégis, mikor szükséges elindulni a kórházba? Mikor biztos, hogy ez már a szülés?

Ha túl korán érkezünk, akkor még az is lehet, hogy hazaküldenek bennünket. „Nincs értelme kiszabott számok alapján dönteni, mint pl. hogy öt perces fájásoknál kell elindulni. " hangsúlyozza Judith Kulesza. „Akkor kell elindulni, amikor a nő úgy érzi, hogy a fájásaival már nem akar otthon maradni. A nők ösztönösen is érzik, mikor érkezett el az idő" Ugyanakkor a bábáknak is van támpontjuk, annak a megítélésére, hogy hol tart a folyamat: „Amikor az anyával telefonon beszélek és még lazán átbeszéli a fájásokat, még korai elindulni. De, ha csak sóhajtozik és nyögdécsel, beszélni nem bír a fájások alatt, akkor azt mondom neki, hogy és nyugodtan induljon el a párjával."

Milyenek az első vajúdó fájdalmak?

„Az első fájások teljesen váratlanul, előzetes figyelmeztetés nélkül jöttek, amikor már este az ágyban voltam és már majdnem elaludtam"- emlékszik vissza Szonja. „Ezek egyből olyan erősek voltak, hogy összegörnyedtem. Teljesen meglepődtem, mindig azt hittem, hogy szépen lassan kezdődik el a dolog, mintha előzetesen bekopogtatnának, hogy figyelmeztessenek a kezdetre. A szülésfelkészítőn a bába azt mondta, hogy az első fájások megjelenésekor még nyugodtan együnk, igyunk, menjünk el sétálni. De én ezekre gondolni sem tudtam. Néhány óra múlva már a klinikán voltunk, mivel a fájások annyira gyakran és erősen jöttek."

A legtöbb esetben mégsem ennyire hirtelen kezdősik el a szülés: „Nekem eleinte nagyon enyhe fájásaim voltak" meséli Annegrett (43), két fiú anyukája, akiket születésházban szült. „Mindkét szülésem fokozatosan haladt előre. Az első gyermekemnél reggel kezdődött, egész nap jól bírtam a fájásokat, még sétálni is elmentem. Később felhívtam a bábámat és a segítségével átlélegeztem a méhösszehúzódásokat. Csak éjjel 11 óra felé indultunk el a születésházba."

Milyennek érezték a fájásokat?

„Hasonlóak, mint a menstruációs görcsök." Jeannette-nél a fájások nem voltak erősek, de nagyon hamar rendszeresen és rövid időközönként jöttek: „Mindhárom gyermeknél kezdetektől fogva nagyon gyorsan jöttek a méhösszehúzódások, 7-5 percenként."-mondja.

Anja kiemeli: „Különösképpen a hátamban, derekamban éreztem a fájdalmat, hasonlóan, mint a menstruációnál. Fokozatosan erősödtek fel a fájások."

Hogy mennyire erősnek érezték a megkérdezett nők a tágulási szakasz fájdalmait, egy 1-től 10-ig terjedő skálán jelölték be a fájdalom fokát. (A 10 a nagyon erős fájdalom.) A legtöbben  a 7-t jelölték meg.

Mi segít a vajúdási fájdalmaknál? Hogyan lehet őket enyhíteni?

A gyógyszeres fájdalomcsillapítás mellett, számos olyan módszer van, amely segít a méhösszehúzódások alatt. Ezek a természetes módszerek nem teljes mértékben szüntetik meg a fájdalmat, de azok feldolgozását megkönnyítik. Ilyenek a légzéstechnikák, a különféle masszázsfogások, a relaxálás, a mozgás és a testhelyzetek, valamint nem utolsósorban egy olyan személy támogató jelenléte, akiben megbízunk.

A szülésfelkészítő tanfolyamok segítenek e módszerek elsajátításában. Ha már kipróbáltunk egy-egy lehetőséget, akkor az éles szituációban már ismerősként jelentkeznek az érzések, és a testünk is hamarabb reagál a fájdalomcsillapításra.

Kevésbé ismert a vajúdás végső szakasza, ez az átmeneti fázis, a méhszáj utolsó két centijének eltűnése. A baba egyre lejebb ereszkedik, és teljesen beáll a medencebemenetbe, azaz a szülőcsatornába. Ekkor mindössze 10 cm választja el a hüvelykimenettől, az élet kapujától.

 „Ez valóban a szülés legintenzívebb része"- mondja Judith Kulesza- „Ilyenkor legerősebbek a fájdalmak és legrövidebbek a köztük levő szünetek." Ezáltal halad a folyamat jól.

" Ha a nő csak menekülne és kiáltozik: 'Mostmár elég, haza akarok menni! Csinálják nélkülem tovább!' ilyenkor bábaként tudom, hogy hamarosan kint lesz a baba."- mosolyog Judith.

Tolófájások: kicsusszanni a világra 

A szülést segítők sok helyen szívesebben használják a kitolást, mint fogalmat a kinyomás helyett, a szó „előre haladó" szuggesztiója miatt.

Ebben a fázisban már a medencealapot éri el a baba és keresztül kell haladnia a hüvelykimeneten. Gyakran mindössze 2-5 tolófájás elég mindehhez, amelyeknél az anya elfolythatatlan ingert érez a tolásra.

A megfelelő testhelyzet mellett, a tolófájás csúcsán segíteni lehet a babának az utolsó szakaszon való átjutásban. Az aktív tolással 4-5-szörösére nő a nyomás, ha az anya megfelelő időben végzi. A gát szövete ( a hüvely és a végbélnyílás közötti terület) is sérülhet ilyenkor, vagy eleve belevágnak a hüvelybe (gátmetszés). Ezt az utolsó fázisát a szülésnek sok nő hatalmas természeti erőként érzékeli.

 „Az utolsó fájásoknál állandóan azt éreztem, hogy a csípőimet valami belülről szétfeszíti, azok emiatt körkörösen fájtak, nemcsak a hasam, hanem az egész medencebelsőm, különösen a farokcsontomnál fájt, de egyszerűen az egész medencémben éreztem." -meséli Jeanette.

„A tolóingert olyan volt, mintha nagyon gyorsan toilett-re kellene mennem, hogy kakiljak" - osztja meg Annegrett a tapasztalatait.

Anja mindkét fiát bábával kórházban, kádban szülte: „A fiam meglehetősen nagy volt, és olyan erővel haladt előre, mint egy kis buldózer."

A kitolási szakasz fájdalmait 7 és 9 -el jelölték a megkérdezettek.

Arra, hogy, egy-egy nőnek mi segít a szülés alatt, nincs egységes recept.

"Az első gyermekemnél nagyon kellemes volt, hogy nagylabdán rugózhattam, ringatóztam. Ezáltal mindenhol egységesen tágultam, ami valóban sokat segített." -mondja Jeannette. „A kisebbbik fiamnál viszont a sok-sok guggolás esett jól." -emlékszik vissza.

Anja elmondja azt is, hogy a fájások között sikerült pihennie és erőre kapnia. „Ezek a szünetek extrém módon könnyítették a helyzetet, valóban sikerült közben regenerálni az erőmet."

A fájdalom alatt saját magunkat a következő vizualizálással is segíthetjük:

"Minden fájás alatt egyre jobban kinyílok, mint egy virág és elengedem magam."

 „Ezt a tippet is a bábámtól kaptam, egy másikat a jógából: a fájdalom kiénekelése. Ez segít a levegőt jól kihasználni, a hangokba adni.  " Annegrett egy teljesen egyedi módszert is talált: „Hosszú időn keresztül lassan oda- vissza mozgattam, vagy rázogattam a fejemt. Ez sokat segített, talán azért mert így több örömhormon szabadult fel. A pihenés is megadatott nekem, minden fájás között aludtam egy percet."

A lényeg, hogy a testünkre hallgassunk és az ő kontrolligényét támogassuk. Így pontosan jelezni fogja, hogy mi tesz neki jót.

Judith Kulesza zárszavai: „Minden nő tud szülni az intuíciói által, akkor ha hagyják - eltekintve néhány orvosi kivételtől."

Egy kis utórengés: az utóvajúdások

 A baba világrajötte után még a méhlepénynek is meg kell születnie. Ebben illetékesek az utóvajúdások. Ezek már valóban a menstruációs görcsökhöz hasonlóak, gyakran csak 10-15 percig tartanak. A szülés utáni méhösszehúzódások hatására válik le a méhlepény és szintén ezek hatására, tolódik ki a méhüregből. A hatékony összehúzódások megakadályozzák az erős vérzést a méhlepény tapadási helyén.

Méhösszehúzódásokat még napokkal a szülés után is érezhetünk. Szoptatásnál ugyanis a felszabaduló oxytocin hormon (a tejleadáshoz szükséges), segíti a méh regenerálódását. Nem csak az erős vérzésnek veszi elejét, hanem véd a méh gyulladásos problémáitól is.

Gabriele Möller írása alapján